„A munka az első.”

1956 óta ügyvéd, 15 éve a fiával közös irodában dolgozik. Az egyetem elvégzése után először a Bíróságra irányították, majd, úgy fogalmaz, hogy káderproblémái miatt ügyvédjelöltnek küldték a Kamarába és az akkori 33. sz. Ügyvédi Munkaközösségbe. Ezt a fordulatot ő szerencseként éli meg a mai napig is. Nagyon rendes kollégái voltak, ám ’58-ban a munkaközösség felét kizárták a Kamarából az ún. kiszűrések során, így rengeteg munka szakadt rá. Az ügyek széles skáláját ismerhette meg, önállóságot tanult, öt-hat ügyvéd ügyeit vitte egymaga. Büszke arra, hogy jó néhány ügyben komoly eredményeket tudott elérni. „A szakma őrültje vagyok” – állítja, elmondása szerint egy hosszabb hétvége utolsó napján már idegesen várja, hogy újra az irodában lehessen. Korábban profi módon futballozott. Mindig a munka volt számára az első. Mivel nincs hobbija, még éjszaka is az ügyein gondolkodik, úgy gondolja, hogy gyakran a bírókon múlik az ügyek évekig történő elhúzódása.