„Minden ügynél törekedni kell a legoptimálisabb megoldás elérésére.”

Eredetileg nem készült jogászi pályára, géplakatosként kezdte. Később esti tagozaton elvégezte a gimnáziumot kiváló tanulóként. Egy barátaival kötött fogadás eredményeképp jelentkezett a jogi egyetemre, ahova felvették és sikeresen el is végezte. Egy jogi főosztályon gyakorlatot szerzett már a diploma átvétele előtt. Onnantól kezdve egészen a mai napig gazdasági területen dolgozik. 1989-től dolgozott azon, hogy legyen egy gazdasági jogi szakágazat, így Dr. Köteles Györggyel elérte, hogy megszületett a jogtanácsosi munkaközösségekről szóló törvényrendelet. Ezeket megszervezte, a kamarájuk elnöke volt, míg ’91-ben az ügyvédséggel össze nem olvasztották őket. Ettől kezdve ügyvéd. Elismerései közül a szakmától kapott Eötvös Károly-díjra és a Magyar Köztársaság lovagkeresztjére a legbüszkébb. Korábban rendszeresen evezett, hobbija a történelem. 1992 és 2010 között a Magyar Ügyvédi Kamara alelnökeként tevékenykedett, egy zsámbéki polgárjogi társaság megalapítója, célja, hogy a helyi utakat szinte teljesen önerőből tartsák karban. Alapító és elnökségi tagja a Magyar Ügyvédek Biztosító és Segélyező Egyesületének. Úgy véli, egész életében nyüzsgő ember volt, egyedül a politikától tartotta távolt magát, azt csak megfigyelőként élvezi.