| szerző: Á (2011.04.29) |
Ahogy a szerkesztőségbe érkezett az E2290-es, azonnal megkezdődött, majd egy-két perccel később be is fejeződött kibontásának és üzembe állításának folyamata. Egy érdekes közjáték azonban megzavarta azt.
Kinyitva a viszonylag méretes dobozt, kézbe véve az állvánnyal szerelt kijelzőt és élével fordítva a tördelő-szerkesztő kolléga felé, aki még nem látott ilyet, meglepetés ült ki az arcára. Hirtelen nem tudta megállapítani, mit tartok a kezemben.
Elismerő szavak és fejcsóválás kíséretében azután megtörtént az üzembe helyezés is. Tudtuk, hogy vékony, jól mutatott a képeken, de hogy ennyire? No, igen, némi huncutság mégis akad, mivel az alsó részen valamivel vastagabb, bár az első meglepetés után ez senkit sem érdekelt. Csak az, hogy mit tud.
Az 55 centiméteres átló magazin szerkesztésére éppen kevés, a talapzat és a beállítógomb azonban impozáns. Nem csak azért, mert méretes és tetszetős, de érintésérzékenysége és sejtelmes megvilágítása okán is.
Szinte mellékes megjegyezni, hogy menüje kiválóan használható.
Szép is, jól beállítható is, ez azonban a profi munkához kevés, jött hát a tördelés, persze párhuzamosan a megszokott, jól teljesítő régi monitorral, amelynek fényereje, látszik „kilométerről”, valamivel gyengébb. A még egy plusz pont mellé azonban jött a fekete leves. Inverz, fekete alapon megjelenő, fehér betűs oldalak tördelésénél kiderült, mérete mellett miért is nem javasolja professzionális felhasználásra ezt a monitort az LG. A legvékonyabb betűk ugyanis nem kimondottan fehérek, kicsit átszíneződnek, és bármennyire is kiváló és egyszerű beállítási lehetőségeket biztosít a talapzaton megtalálható négy pötty és a menürendszer, feketén vékony, tisztán fehér betűt nekünk nem sikerült előállítani.
Le is vontuk azonnal a következtetést: a Gentleman Magazine inverz oldalainak tördelésére nem alkalmas az LG E2290, mégis szívesen használná minden egyébre a szerkesztőség bármely tagja, hiszen a sok fekete monitor mellett akár még dísztárgynak is „elmenne”.
