SIR ROGER MOORE: GENTLEMANEK! LEGYENEK OLYANOK, MINT ÉN!

Roger Moore szerény családi körülmények között született, tinédzserként élte át a második világháborút. A színészi pálya már korán felkeltette az érdeklődését, rendőr édesapja támogatta is ebben, mégis katonai iskolába ment, de a hadsereg tisztjeként is a szórakoztató egységben szolgált. Kezdő színészként alig-alig tudott megélni. Első, korai házasságát az anyagi létbizonytalanság jellemezte a leginkább. Lépésről lépésre, szerepről szerepre, lassan épült fel a karrierje.

Szerepelt színpadon, vonzotta a tévé, de igazából a filmvászonra vágyott. Óriási meglepetéssel tapasztalta, hogy már az Ivanhoe tévésorozat milyen népszerűséget hozott számára. Az igazi áttörést „Az Angyal” (The Saint) Simon Templarja hozta meg neki: innentől kezdve világsztárként kezeli a közönség és a producerek is. Nem véletlen, hogy a „Minden lében két kanál” sorozatba őt választották Tony Curtis mellé. Színész pályafutását a 7 James Bond-film koronázta meg. Közben még két házasságon jutott túl, egyéb esetleges romantikus kalandjairól diszkréten hallgat, pedig nehéz elképzelni, hogy ne lett volna belőlük, méghozzá szép számmal.

Hasonló módon úriemberként nyilatkozik egykori partnereiről, producereiről, kollégáiról, barátairól is. Egy rossz szava sincsen senkihez vagy senkiről. Úgy tűnik, inkább nem mond semmit, ha valakiről netán negatívan kellene nyilatkoznia. Önéletrajzi könyve (A nevem Moore… Roger Moore) is csupa pozitívum, persze a saját csínyjeit leszámítva. Mert Sir Rogernek mindig is a tréfán járt és jár az esze. Nagyon szereti, ha a társaságában mosolyognak az emberek.

A harmadik házasságából született három gyermeke, de úgy érzi, hogy az igazi társát csak negyedik nekifutásra sikerült megtalálnia Lady Kristina Tholstrup személyében. Kellemes meglepetésünkre Roger Moore egy minden allűrtől mentes világsztár. Végtelenül kedves, szellemes, nyitott ember. Ma az UNICEF jószolgálati nagykövete. Decemberben, a Gentleman Magazine téli lapszámának bemutató gálaestjén a magazin vendége volt (az esetről szóló beszámolónkat a 294-299. oldalon találják), ekkor készült vele az interjú.

Engedje meg Sir Roger, hogy először gentlemanes kérdéseket tegyek fel. Az Ön számára mit jelent ez a szó?

A szó francia eredetű. Ahhoz, hogy hajdanán valakit gentlemannek tituláljanak, nemesnek kellett születnie, s vagyonnal rendelkeznie. Ma már nem elsősorban ez a két feltétel az, amely valakit gentlemanné tesz. Sokkal inkább az a tisztelet, ahogyan embertársaihoz viszonyul, kedves és udvarias velük. Különösen a hölgyekkel szemben. A gentlemant nem zavarja, ha előre kell engednie egy hölgyet. A gentleman szerény, őszinte, segítőkész és persze szellemes.

Sokak szerint a ruha is teszi a gentlemant.

Nem igazán, de a stílusos öltözködés sokban befolyásolhatja egy gentleman megítélését. Sajnos a londoni szabóm, aki a ruháimat készítette, meghalt már. De én nem fordítok túl sok figyelmet az öltözködésre. Van három ilyen zakóm – mutatja sötétkék klubzakóját, közben csibészesen mosolyog, amiből az sejthető, hogy ennél azért több minden található a szekrénye mélyén. – Nagy gondom nincs a reggeli válogatásnál. A szmokingot és a csokornyakkendőt viszont kifejezetten kedvelem. Nem csak a szerepeim miatt, hanem mert jólesik viselni.

Melyik a kedvenc filmje?

Olyanra gondol, amelyikben én is szerepeltem? – kérdezett vissza Sir Roger viccesen.

Igen.

Meg fog lepődni. Az 1970-ben készült Lélekszakadt hajsza (The Man Who Haunted Himself), amelyben Harold Pelham szerepét játszottam. Ez volt az egyetlen filmem, amelyben a valódi színészi képességeim szerint játszhattam.

És melyik a kedvenc filmje, amelyben nem szerepelt?

Egyértelműen az Arábiai Lawrence. Éppen a „Minden lében két kanál”-on dolgoztunk, amikor a moziban láttam. Eltöltött az az érzés, hogy megcsinálták „A” filmet, mi már csak vesztegetjük az időnket.

Volt olyan szerep, amit nem fogadott el?

Természetesen. Ezt mindig akkor tettem, ha nagyon jó barátaim lettek volna a lehetséges második választás. Ilyenkor visszaléptem.

Én többször is voltam második választás, engem ez nem zavart.

Kik voltak a legkedvesebb partnerei?

Ez szörnyű kérdés, mert a válasz alapján kiderülhet, hogy kikkel nem dolgoztam szívesen.

A hölgyek közül Elena Parkert emelném ki. A férfi színészek közül egyértelműen Tony Curtist. Ő magyar származású volt, és rendkívül vicces ember. A forgatások alatt is állandóan valamilyen tréfán járt az esze, a stáb sohasem tudta, hogy a következő pillanatban mire számíthat. A „Minden lében két kanál” forgatása nem is volt igazán munka így, és még fizettek is érte.

Dolgozott más ismert magyarokkal filmesek között? Például Korda Sándorral, a legendás rendezővel és producerrel?

Vele  sajnos nem,  pedig nagyon szerettem volna.

A magyarok közül említettem  Tony Curtist, aki nélkül az élet egész más lett volna. Nagyon jó volt együtt dolgozni George Czukorral. Nagyon sok magyar származású művészt ismertem meg Hollywoodban. Nyugodtan mondhatom, hogy a magyarok nélkül Hollywood nem lenne az, mint amivé fejlődött.

Mikor járt először Magyarországon?

Elég régen, 1970-ben voltam itt először, amikor a Fabergé cég Brut nevet viselő filmvállalatát vezettem, és Elizabeth Taylorral tárgyaltunk itt, aki az akkori férjével, Richard Burtonnel éppen Budapesten forgatott. Nagy kaland volt számomra betekinteni a vasfüggöny mögé. Azóta három alkalommal, az UNICEF meghívására látogattunk ide Kristinával, most ötödször pedig a Gentleman Magazine hívott meg.

Úgy érzem, szívesen tér ide vissza…

Valóban. Budapest szép város, jó emberekkel ismerkedtem meg itt, remek éttermeket fedeztünk fel és jó borokat is találtunk.

Apropó ételek. Vannak kedvenc csemegéi?

Angol vagyok, és a kissé furcsa angol ételekhez nosztalgikus vonzódás köt. Titokban még ma is szívesen eszem babpürés vagy pecsenyezsírral megkent pirítóst. Mennyei! Igazából sokféle ételt kedvelek. Egyet viszont semmiképpen nem fogyasztok, ez a libamáj. Állatvédőnek vallom magam, ezért. Tudja, már fiatalkoromban kialakult bennem az állatok iránti szeretet, méghozzá egy furcsa eset kapcsán. Suhancként jó ötletnek tűnt kővel megdobni egy fecske fészkét, azonban ledermedtem, amikor a lehulló fészekben megláttam a kő által elpusztított fiókát is. Nos, azóta nem emelek kezet semmilyen állatra.

Van példaképe?

A színészek között Laurence Olivier munkásságát tartom a követendő példának. És van még valaki, akire feltekintek. A második világháború alatt nőttem fel, azt hiszem, érthető, hogy Sir Winston Churchillt a mai napig nagyra becsülöm.

Melyik Bond-film a kedvence?

Az első hatot szerettem, a hetediket, a „Halálvágtát” már kevésbé. Kifejezett kedvencem a „A kém, aki szeretett engem”.

A Bond-filmekben rengeteg különböző technikai kütyüt találtak ki és használtak. Volt ezek között olyan, amit különösen kedvelt?

Volt. Nagyon tetszett az a Rolex óra, amelyben egy erős mágnes volt, és az ágyban az órám segítségével tudtam lehúzni a partnerem ruhájának cipzárját. Az persze már nem látszott a vásznon, hogy az ágyban valójában hárman voltunk, a kellékes kolléga egy a ruha alatt elrejtett pálcával nyitotta a ruhát.

Hogyan került kapcsolatba az UNICEF-fel?

Audrey Hepburn kért fel pontosan 20 évvel ezelőtt, hogy legyek társ-házigazdája egy UNICEF-díjkiosztónak Amszterdamban. Örömmel vállaltam, rövidesen jószolgálati nagykövet lettem. Büszke vagyok erre a munkámra, mert a világot járva magam is megdöbbenek, milyen sok gyermek szorul segítségre. Szerencsésnek tartom magam, hogy ismert színészként szólhatok az emberekhez a gyerekek ügyében. Az emberek könnyebben meghallják az én szavaimat, mint a gyerekekét.

A brit királynő lovaggá ütötte. Az életművének elismerése volt ez?

Csak részben. Igazából az UNICEF-nek végzett munkám elismerése volt ez.

Hogyan ütnek valakit lovaggá?

Röviden: a királynő karddal érinti a jelölt vállát. Egy szerencsétlen mozdulat, és akár büntetés, fővesztés is lehet belőle… Hosszabban: a jelölt kap egy felkérést, amelyről senkivel sem beszélhet. Szó szerint senkivel, még a feleségével sem oszthatja meg a titkot, csak abban az esetben, ha már elfogadta a felkérést. Sean Conneryvel ellentétben én egyből elfogadtam a megtiszteltetést. Szörnyű gondban voltam amiatt, hogy fél térdre kell ereszkedni a királynő előtt. Lefelé még csak-csak, de nem tudtam, hogyan sikerül majd felállnom utána.

A térdem már akkor sem volt a régi. Felhívtam hát Michael Caine barátomat, aki már korábban átesett a ceremónián, hogy adjon valamilyen tanácsot. Ő azt mondta, hogy ne aggódjak, a szervezők tapasztaltak, van ott kéznél egy minikorlát, amire támaszkodni lehet. Igazán figyelmesek…

Mit csinálna másként, ha újrakezdhetné a pályafutását?

Alapvetően semmit, de két dolgot mégis kívánnék magamnak. A mun­­kámban szerettem volna eljátszani néhány olyan szerepet, amelyekben megmutathatom a színészi tehetségemet. A másik a magánéletemre vonatkozik: jó lett volna, ha a negyedik feleségemet ismerem meg a legelején – mondta Sir Roger igazi gavallér módjára, és az interjúnál személyesen jelen lévő Lady Kristinára nézett. Szerelmesen… Nem mellékesen említem meg, hogy Roger Moore a 84. életévében jár.

Ön kit tart sikeres férfinek?

Ez attól függ, hogy mit értünk siker alatt.

Én nem az üzleti siker alapján állítom fel a mércét. A szerető feleség, az egészséges gyerekek, önmagában az egészség gazdagabbá tesznek mindennél. Persze közben nem árt, ha az ember azért ki tudja fizetni a számláit.

Mit tanácsolna a magyar férfiaknak? Hogyan legyenek gentlemanek?

Legyenek olyanok, mint én – nevetett ismét Sir Roger Moore, de ezt a mondatot nyugodt szívvel komolyan is vehetjük egy legendás gentlemantől.