Egy koncepciót általában csak akkor mutatnak be, ha már nagyjábol tujdák, milyen lesz a széria változata - persze ez némileg változhat a közönség reakcióit figyelembe véve is. Ezért a karakter-vonalak esetében a széria autón is minden bizonnyal hasonló törésvonalakat fogunk viszontlátni.

Viszont, a tervezők legrosszabb rémálma, ha valaki belenyul a munkájukba - modjuk egy kész, teljes koncepcióba -, és azt mondja, hogy ezt és azt levesszük, itt kicsit módositunk, és kész a sorozatban gyártható modell. Ezért sok esetben teljesen külön osztály készíti a koncepciókat, és a széria modelleket, így a tervező munkája végét ér a koncepciónál, és egy másik tervező veszi át a projektet, aki abból kiindulva késziti el a széria modellt. Így nem kell önmagával küzdenie egyik félnek sem, mindenki a saját munkáját végzi.

A Concept A-Class formája mindenképpen nagyon merész, és érdekes, jóllehet annyi karakter-vonalat probaltak meg beletenni a fromába, hogy itt-ott kicsit eltúlzott a hatása. Bár ez egy koncepció esetén még kívánalom is lehet, a figyelem felkeltése érdekében.

Egyedül az a kérdés marad számomra, hogy mennyire illik a márka arculatába, hiszen az új E-Osztály éppen sokkal élesebb, szögletesebb formát kapott elődjénél, amíg ez a koncepció kicsit a BMW-hez hasonló hullámos, íves vonalakkal tagolt felületeket használ.

Nagyon hasznos tud lenni egy ilyen szerkezet, de bármennyire furcsán hangzik, azért törődni kell az inassal. Mindig odakészíteni a másnapi garnitúrát – nekem nem menne, az én esetemben valószínűleg öt-hat kollekció is helyet kapna az „inason”. A többség viszont minden bizonnyal hasznát venné, az biztos, hogy mint dizájnelem, fel tudja dobni a szobát.

Alapvetően a hírportálok mennyisége miatt az általános hírekért nem fizetek. Úgy érzem, nincs is szükség arra, hogy fizessek értük, viszont a szakmai hír egészen más kategória számomra. Ott elképzelhetőnek tartom, sőt éppen most fontolgatom az előfizetést egy szakmai információkat szolgáltató portálra.

Sajnos még nem a hullámokat lovagolom meg, viszont a szelet igénybe véve megteszem ugyanezt. Snowboardozom is, tehát nem állok messze ahhoz, hogy ismerőseimhez hasonlóan kipróbáljam és élvezzem ezt a sportot. Ők eddig leginkább Franciaországba jártak, viszont idén már Bali szerepel terveikben, mint ismert szörfparadicsom.

BOSS: Audi R8 spider: Igazi főnök, aki egy percig sem hagy kétséget afelől, hogy mire is képes valóban. Első ránézésre is elrettentően agresszív, amit főleg széles, lapos felépítése kelt. Ezt még jobban kihangsúlyoz a tető eltávolításával keletkezett hatalmas felület a motor felett. CLASSIC: Ferrari California: Habár a Ferrari egyik legfrissebb modellje, látszik, hogy a nagy elődök mindig hatnak az újakra is. Klasszikus arányok, letisztult formák, bár itt-ott feltűnnek a mai kor divatjához szabott részletmegoldások is. COOL: Maserati GranCabrio: Igazi hűvös eleganciát áraszt az olasz szépség, ami egyszerre visszafogott, mégis tiszteletet parancsoló. Szép arányok, míves részletek, és feltűnően tiszta, kevés elemből építkező formaterv jellemzi. WILD BMW Z4: Igazi élményautó agresszív és elegáns formajegyekkel egyaránt felvértezve, hogy bárhol megállja a helyét, de az elődhöz képest sokat veszített az egyedi karakteréből. Mercedes-Benz SL Night Edition: A fekete szín mindig megteszi a kellő hatást. Egy klasszikus felépítésű és szerkesztésű kabriót igazi vadorzóvá változtat, ami jelen esetben még a feltűnést is növeli. JR. Infiniti G Cabrio: Valóban igazi junior, nagyon elegáns, visszafogott formájú kabrió, kicsit talán túl visszafogott is. De vetélytársaihoz képest mindenképpen a legjobb választás. BMW 135i Cabrio: Számomra igazán meglepő a közönség döntése, mert bár elegáns autó az 1-es, de mára talán túl mindennapossá vált a látványa. Egy fiatal, bohém gentleman akár választhatná a Fiat 500-ast is.

Alapvetően úgy érzem, hogy túl konzervatívra sikerült a forma, tehát a konkurensekhez, illetve a kategóriateremtő Mercedes CLS kupéhoz képest nem eléggé különül el a többi Audi modelltől az A7-es. Ahogy szinte minden Audinál, elölről itt sem tudjuk elsőre eldönteni, melyik típust látjuk. Ellenben oldalról és hátulról egyértelmű a megjelenés, bár véleményem szerint a hátsó traktus kicsit nehézkes, és ezt főleg a tetőív hátsó részének teljesen egyenes vonala okozza. Ezzel, és a nem eléggé markáns megjelenéssel kicsit elvész a márka többi típusa között a modell, és nem is annyira sportos, ahogy azt várnánk. Hogy kupé-e? Manapság már nem is kategóriákba sorolják, hanem saját kategóriákat teremtenek a gyártók az egyes típusoknak, így kicsit fura is, hogy ennek a modellnek miért nem kreáltak egy új elnevezést. Kupénak nevezni valóban kissé túlzás, ha az alapvető és elfogadott jelentést nézzük. Pláne, hogy az Audinál elég sok, jóval sportosabb szedán is fellelhető. Talán a kupé elnevezés miatt sokan még sportosabb teljesítményt is várnak, ezért a csalódás veszélyét is rejtené az elnevezés.

BMW S1000 RR: A bajorok igazán rafináltak: a technika, amit az idomok rejtenek a végletekig kifinomult, míg a formaterv kissé nyers és merész. Például nagyon sokan nem mernék egy ilyen csúcsgépre feltenni az oly jellegzetes aszimmetrikus fényszórókat, de annál hatásosabb. Honda Gold Wing: Az utak királya annak, aki a kényelmet szereti. Formáját is ehhez igazították, elöl a széles fejidom és szélvédő dominálnak, hátul pedig a hatalmas kofferek, hogy minden biztosan elférjen. Travertson V-Rex: Tipikus amerikai stílusú motor, az egész nyújtott, lapos, hosszú. Valóban szokatlan megjelenésű, de elég sok rajta a króm, és a díszítés, ami miatt szerintem kicsit túlzó az összkép. Moto Guzzi V7 classic: A mérete és teljesítménye alapján valóban inkább junior, de a formára és a konstrukcióra a névben szereplő classic kigejezés jobban illik. Igazi klasszikus megjelenésű és felépítésű motor retrós életérzéssel. Indian Chief Vintage: Ami jó, azon ne változtass… az igazi cruiser formák sosem változnak, az Indian még rá is tesz erre a hangsúlyos sárvédőkkel és a klasszikus kétszínű, hajszálcsíkos fényezéssel.