A bőr szeretete gyermekkorában kezdődött, már általános iskolában tudta és eldöntötte, hogy a bőrrel fog foglalkozni, ha felnő. A lelkesedés nem vezethető vissza családi tradícióra, hacsak nem járult hozzá a szenvedélyhez az, hogy nagyapja cipészmester volt és bőrrel dolgozott, ő pedig mindig ott sertepertélt körülötte a műhelyben. A népi folklór ihletésében készíti bőrtermékeit, évente legalább egyszer versenyre is bocsátja azokat. Középiskolában bőrdíszműves szakmát tanult, amit később kiegészített fazekas mesterségbeli és könyvkötészeti tanulmányokkal. A Csengeri Helytörténeti Múzeumban önálló időszaki kiállítást rendezett, de számos múzeumban jelentek meg tárgyai kiállításokon. Alapítója és főszervezője a Papos Fesztnek, a paposi Hagyományőrző Fesztiválnak.