TÁVOLSÁGTARTÁS ÉS GESZTIKULÁLÁS
A TÁRSASÁGI ÉLETBEN NEM MINDEGY, HOGY MILYEN TÁVOLSÁGRA ÉS HOGYAN ÁLLUNK A TÖBBIEKTŐL
A TERMÉSZETES 1 MÉTER
Az emberek közötti távolságtartás egyfelől automatikus, másfelől a protokoll által meghatározott. Normális esetben az emberek egymástól kb. 1 méterre állnak, így folytatnak beszélgetést, így tárgyalnak, ezt nevezhetjük hétköznapinak. Ilyen esetben a személyes zónába nem lép be a másik, az egymástól való távolságtartás a viszony átlagosságára utal. Ha valakivel ennél közelebbről társalkodunk, akkor ez már az intim zónán belülre esik, azaz feltételezhető, hogy a két ember között közelebbi a viszony, személyesebb, bizalmasabb a helyzet. Ilyen távolságra „engedjük” magunkhoz azokat, akikkel bizalmasan beszélünk.
MINÉL FORMÁLISABB, ANNÁL TÁVOLABB
A társadalmi érintkezésnél a 1,5-2 méteres távolság betartása a helyes. Minél szigorúbb és formálisabb egy adott találkozó, annál nagyobb ez a távolság. Igaz, a mindennapi életben sose fordul elő, de érdemes megfigyelni azt, hogy a koronás fők még manapság is „kellő” távolságra állnak azoktól, akikkel társalognak. Ezzel egyfelől saját rangjukat és méltóságukat prezentálják, másfelől megelőzik azt, hogy esetleg egy váratlan pillanatban valaki hozzájuk érjen – pl. megveregesse a vállukat.
A KÉZFOGÁS IS TESTI ÉRINTKEZÉS
Az emberek társalgás közben gyakran megérintik egymást, vannak kultúrák, ahol ez gyakori és mondhatni intenzív, másoknál pedig rituális. Az emberek találkozáskor általában kezet fognak, ezzel is kifejezve tiszteletüket és „békés szándékukat”. Érdekességként meg kell jegyeznem, hogy az ókori Rómában a férfiak nem a másik kézfejét fogták meg, hanem egymás alkarját. Kultúrtörténészek szerint ennek oka a jó szándék bizonyítása volt, azaz „Gyere, bizonyosodj meg róla magad, hogy nincs nálam fegyver.”
KÉZFOGÁS, CSÓK, ÖLELÉS
A kézfogás is lehet merev, kimért, hétköznapi, közel engedő, baráti és bizalmas is. Ezt mindig a két egymással kezet szorító ember viszonya és egymással szembeni érzései döntik el. A kézfogás azonban egy üdvözlési forma, emellett a másik karjának megérintése, vállának megfogása is a testi érintkezések közé tartozik. Számos kultúrában, így a miénkben is gyakori a barátok közötti baráti csók. Ez nőknél gyakoribb, férfi és nő kapcsolatban is sokszor találkozhatunk vele, de férfiak között már az igazi szoros, bensőséges barátság esetén fordul csak elő.
HELYES TESTTARTÁS
Az egymással álló helyzetben beszélgető emberek a karjukat általában leengedett állapotban vagy valamilyen pihenő pózban tartják. A férfiak előszeretettel teszik kezüket a nadrágjuk egyik zsebébe. Ez hosszú ideig modortalanságnak számított, ma azonban már nem tekintjük annak, ha ez nem bemutatkozás alatt történik. A mindkét nadrágzsebben tartott kezet azért nem ajánlom, ez már a „nagyon laza vagyok” üzenetet hordozza, s mint ilyen könnyen lehet udvariatlan. A gesztikulálás sok ember verbális kommunikációjának „szükséges és feltétlen” velejárója. A legtöbben nem csak szavakkal, hanem testtartásukkal, kezük mozdulataival, a szavakat kísérő arcjátékkal nyomatékosítják mondanivalójukat.
GESZTIKULÁLÁS
A kézzel való gesztikulálás egyes népeknél, így például Olaszországban természetes, Angliában pedig ezzel ellentétben nagyon ritka.
A temperamentumos emberek szívesen támasztják alá gondolataikat a kezükkel elkövetett körülírással, nyomatékosítással. Ez egyfajta jelbeszéd is, hiszen bizonyos kézmozdulatsorok jellemzően ugyanazon kifejezéseket, érzéseket és indulatokat kísérik. A kézzel való gesztikulálás zavaró lehet, ha ezt valaki az arcához túl közel és nagy hevességgel folytatja. A kevesebb néha több szabálya itt is érvényesül. Véleményem szerint különösen a mások előtt nyilvánosan szereplőknek kell ügyelniük arra, hogy ne kövessenek el beszélgetés vagy előadás közben túl sok ilyen mozdulatot.
---
AZ ÉN AURÁM AZ ÉN VÁRAM
Nagyon zavaró az, ha valaki nem érzi, és nem tartja be ezeket a képzeletbeli határokat és társalkodásnál szinte „belemászik” a másik ember arcába. Olyan közel lép hozzá, hogy már a leheletét is érzi. Ez természetesen komoly hiba és a modortalanság egyik ordító jele.
Nagyon fontos, hogy ilyenkor finoman, de érezhetően jelezzük, idáig és nem tovább. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy hátralépve a lábunkat határozottan magunk elé téve szinte demarkációs vonalat emelünk. Reméljük, hogy akinek kell, az ezt észre fogja venni. Ha nem, akkor a lábunkra lép, szinte átbukik rajta, de folytatja a közeledést.
---
ÜZENET A TESTTEL
Az egyenesen álló ember testtartása a figyelmére utal. Ahogy lanyhul a testtartás feszessége, éppen annyira lazul a figyelem is. Amikor valakinek a mondanivalója nem érdekel, szinte összegörnyedve „figyelünk”.
A kezek tartása arról árulkodik, hogy a személlyel, illetve mondanivalójával milyen a viszonyunk. A test mellett tartott kezek nyitottságot, a mellkason összekulcsolt kezek zártságot sugároznak. Ha valakivel karba tett kézzel kommunikálunk, akkor ez egyfelől védekezést, másfelől zártságot üzen.
A TERMÉSZETES 1 MÉTER
Az emberek közötti távolságtartás egyfelől automatikus, másfelől a protokoll által meghatározott. Normális esetben az emberek egymástól kb. 1 méterre állnak, így folytatnak beszélgetést, így tárgyalnak, ezt nevezhetjük hétköznapinak. Ilyen esetben a személyes zónába nem lép be a másik, az egymástól való távolságtartás a viszony átlagosságára utal. Ha valakivel ennél közelebbről társalkodunk, akkor ez már az intim zónán belülre esik, azaz feltételezhető, hogy a két ember között közelebbi a viszony, személyesebb, bizalmasabb a helyzet. Ilyen távolságra „engedjük” magunkhoz azokat, akikkel bizalmasan beszélünk.
MINÉL FORMÁLISABB, ANNÁL TÁVOLABB
A társadalmi érintkezésnél a 1,5-2 méteres távolság betartása a helyes. Minél szigorúbb és formálisabb egy adott találkozó, annál nagyobb ez a távolság. Igaz, a mindennapi életben sose fordul elő, de érdemes megfigyelni azt, hogy a koronás fők még manapság is „kellő” távolságra állnak azoktól, akikkel társalognak. Ezzel egyfelől saját rangjukat és méltóságukat prezentálják, másfelől megelőzik azt, hogy esetleg egy váratlan pillanatban valaki hozzájuk érjen – pl. megveregesse a vállukat.
A KÉZFOGÁS IS TESTI ÉRINTKEZÉS
Az emberek társalgás közben gyakran megérintik egymást, vannak kultúrák, ahol ez gyakori és mondhatni intenzív, másoknál pedig rituális. Az emberek találkozáskor általában kezet fognak, ezzel is kifejezve tiszteletüket és „békés szándékukat”. Érdekességként meg kell jegyeznem, hogy az ókori Rómában a férfiak nem a másik kézfejét fogták meg, hanem egymás alkarját. Kultúrtörténészek szerint ennek oka a jó szándék bizonyítása volt, azaz „Gyere, bizonyosodj meg róla magad, hogy nincs nálam fegyver.”
KÉZFOGÁS, CSÓK, ÖLELÉS
A kézfogás is lehet merev, kimért, hétköznapi, közel engedő, baráti és bizalmas is. Ezt mindig a két egymással kezet szorító ember viszonya és egymással szembeni érzései döntik el. A kézfogás azonban egy üdvözlési forma, emellett a másik karjának megérintése, vállának megfogása is a testi érintkezések közé tartozik. Számos kultúrában, így a miénkben is gyakori a barátok közötti baráti csók. Ez nőknél gyakoribb, férfi és nő kapcsolatban is sokszor találkozhatunk vele, de férfiak között már az igazi szoros, bensőséges barátság esetén fordul csak elő.
HELYES TESTTARTÁS
Az egymással álló helyzetben beszélgető emberek a karjukat általában leengedett állapotban vagy valamilyen pihenő pózban tartják. A férfiak előszeretettel teszik kezüket a nadrágjuk egyik zsebébe. Ez hosszú ideig modortalanságnak számított, ma azonban már nem tekintjük annak, ha ez nem bemutatkozás alatt történik. A mindkét nadrágzsebben tartott kezet azért nem ajánlom, ez már a „nagyon laza vagyok” üzenetet hordozza, s mint ilyen könnyen lehet udvariatlan. A gesztikulálás sok ember verbális kommunikációjának „szükséges és feltétlen” velejárója. A legtöbben nem csak szavakkal, hanem testtartásukkal, kezük mozdulataival, a szavakat kísérő arcjátékkal nyomatékosítják mondanivalójukat.
GESZTIKULÁLÁS
A kézzel való gesztikulálás egyes népeknél, így például Olaszországban természetes, Angliában pedig ezzel ellentétben nagyon ritka.
A temperamentumos emberek szívesen támasztják alá gondolataikat a kezükkel elkövetett körülírással, nyomatékosítással. Ez egyfajta jelbeszéd is, hiszen bizonyos kézmozdulatsorok jellemzően ugyanazon kifejezéseket, érzéseket és indulatokat kísérik. A kézzel való gesztikulálás zavaró lehet, ha ezt valaki az arcához túl közel és nagy hevességgel folytatja. A kevesebb néha több szabálya itt is érvényesül. Véleményem szerint különösen a mások előtt nyilvánosan szereplőknek kell ügyelniük arra, hogy ne kövessenek el beszélgetés vagy előadás közben túl sok ilyen mozdulatot.
---
AZ ÉN AURÁM AZ ÉN VÁRAM
Nagyon zavaró az, ha valaki nem érzi, és nem tartja be ezeket a képzeletbeli határokat és társalkodásnál szinte „belemászik” a másik ember arcába. Olyan közel lép hozzá, hogy már a leheletét is érzi. Ez természetesen komoly hiba és a modortalanság egyik ordító jele.
Nagyon fontos, hogy ilyenkor finoman, de érezhetően jelezzük, idáig és nem tovább. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy hátralépve a lábunkat határozottan magunk elé téve szinte demarkációs vonalat emelünk. Reméljük, hogy akinek kell, az ezt észre fogja venni. Ha nem, akkor a lábunkra lép, szinte átbukik rajta, de folytatja a közeledést.
---
ÜZENET A TESTTEL
Az egyenesen álló ember testtartása a figyelmére utal. Ahogy lanyhul a testtartás feszessége, éppen annyira lazul a figyelem is. Amikor valakinek a mondanivalója nem érdekel, szinte összegörnyedve „figyelünk”.
A kezek tartása arról árulkodik, hogy a személlyel, illetve mondanivalójával milyen a viszonyunk. A test mellett tartott kezek nyitottságot, a mellkason összekulcsolt kezek zártságot sugároznak. Ha valakivel karba tett kézzel kommunikálunk, akkor ez egyfelől védekezést, másfelől zártságot üzen.
