ÉTTEREMBEN
EGY ÉTTERMI ÉTKEZÉSNEK, KÜLÖNÖSEN, HA HÖLGY TÁRSASÁGÁBAN VAGY NAGYOBB TÁRSASÁGGAL TESSZÜK, KOMOLY CEREMÓNIÁJA VAN.
ASZTALFOGLALÁS
Ha étteremben kívánunk étkezni, főleg este vagy különleges esemény alkalmából, érdemes az adott hely telefonszámát megtudni és asztalt foglalni. Foglalás nélkül, főleg a felkapott, divatos helyeken vagy a hétvégi estéken könnyen érhet bennünket az a kellemetlen meglepetés, hogy nincs hely. Ilyenkor nem hibáztathatunk senkit, csupán önmagunkat. Ha többen együtt étkezünk, és a társaság egy része nem dohányzik, akkor illik nem dohányzó asztalt foglalni. Ha a vegyes társaság mégis a dohányzó szekcióban foglal helyet, a dohányosoknak illő némi önkorlátozást tanúsítani. Jó megoldás, ha az asztalnál közösen helyet foglalók az ülésrendnél figyelembe veszik, ki dohányzik és ki nem. Ha a dohányosok egymás mellett ülnek, valószínűleg kevésbé zavarják a többieket.
ÜLÉSREND
Az asztalnál a társaság eldöntheti, hogy milyen ülésrendet választ. Korábban az ültetésnek komoly rendszerei léteztek, hiszen a vacsoráknál a társadalmi státusz, esetleg a nemesi rang vagy a viselt hivatal nagyban meghatározta azt, hogy melyik vendég kerül a főhelyre, illetve hogy kik azok, akik a házigazdához, a ház urához, illetve úrnőjéhez közel foglalhatnak helyet. Természetesen minél előkelőbb személyiség ült az asztalhoz, annál közelebb ültették a háziakhoz: a férfit a nő, a nőt a férfi mellé. A házaspárokat „szétültették”, kivéve a jegyeseket, őket a házasságkötésig egymás mellett volt illő ültetni. Korunkban a hivatalos vacsorákat kivéve már ritkán találkozni „ültetett” vacsorákkal, de ilyen esetben, ha névtáblával ellátott ülés vár, nem illik a táblácskákat áthelyezni és az ülésrendet a saját elképzelésünk szerint átalakítani. El kell fogadni ezekben az esetekben a vendéglátó elképzeléseit.
KONTAKTUS A SZEMÉLYZETTEL
Fontos, hogy a férfi, illetve több férfi esetén legalább egy foglaljon helyet a frontra nézve, azaz ő tudjon kontaktust teremteni a személyzettel. Ha kettesben étkeznek, a bejárat felé ülve kell elhelyezkednie a férfinek és arra háttal a nőnek. Ha a közös vacsorára többen később érkeznek, akkor a már az asztalnál ülők közül a férfiak felállva üdvözlik a többieket, a nőktől ez nem elvárás, de ilyen helyzetekben az ülve maradás sokszor tűnhet modorosságnak.
RENDELÉS
A modern világban a rendelés kötött formája már eltűnőben van. Klasszikus formában a pincérrel a férfi tartja a kontaktust, azaz a nő megbeszéli a férfival, hogy mit kíván fogyasztani. A rendelést viszont a férfi adja le, ő jelzi a fizetési szándékot is, és természetesen ő az, aki fizet.
Korunkban ez ellen a szép szokás ellen leginkább a felszolgálók vétenek már az első pillanatban, hiszen a nőhöz fordulva megkérdezik, mit kíván inni. Ma már általános, hogy a nő és a férfi külön rendelnek. A nőnek a közben felmerülő kéréseit illik a férfinak elmondania – só, kenyér, kés, villa –, és azokat a férfi továbbítja.
BOR RENDELÉSE ÉS TÖLTÉSE
Ha étteremben bort rendelünk, azt csak kóstolás után, és csak akkor fogadjuk el, ha zamata, illata és aromája az, amit elvártunk. Különösen igaz ez akkor, ha az étterem pohárnoka (sommelier) ajánl nekünk valamit. A nem megfelelő bort visszaküldeni elfogadott gyakorlat, ebből sportot űzni viszont stílustalanság.
A bor kóstolását mindig az végzi, aki rendelte, azaz aki fizeti. Közös étkezéskor gyakori modortalanság a saját ízlés szerint kiválasztott bor másokkal való kifizettetése. Természetesen, ha a bor kiválasztásával mások bíztak meg, akkor ez a probléma már nem áll fenn. A jól képzett felszolgáló először a nőknek tölt, majd utoljára a kóstoló poharát tölti fel a bor fajtájának megfelelő módon. Fehérborból illik többet, vörösből kevesebbet kitölteni a pohárba. Ha a hölgy pohara üresedik, ezt illik módjával utántölteni.
TERÍTETT ASZTAL
A klasszikus terített asztal kultúrája ma már nem mondható általánosnak, nagyon gyakran eszünk olyan éttermekben, ahol a terítés szakít az eredeti felfogással, és annak csak néhány elemét tartja meg.
A bisztrókban, bárokban és egyes lounge éttermekben az abroszos terítés helyett alátétes terítéssel találkozunk, ami a tányér alatti, általában téglalap formájú pamut anyagból vagy papírból készült terítéket jelenti. Az ilyen terítésű helyek hangulatukban lazábbak, de a jó modorú ember nem a terítés módja miatt, hanem saját igényessége okán ilyen helyen is stílusosan étkezik. Természetesen a gyorséttermekben semmilyen terítékkel nem szolgálnak, az olyan étkezés lényege a gyorsaság és a mentesség a formalitásoktól. Az abrosszal terített asztal már magasabb vendéglátási szintet jelöl, az ilyen terítésnél elvárható a pamutból vagy lenből készített textil szalvéta a hétköznapi papír szalvétával szemben. Egyes helyeken a sötét ruhákhoz fekete szalvétát adnak, ezzel védve meg az elegáns kelméket a világos szalvéta szöszeitől...
KIS TERÍTÉS
Az éttermek legtöbbjében az egyszerű kis terítést alkalmazzák, azaz a kihelyezett tányér bal oldalán van a villa, jobb oldalán a külső oldalon a kés, a tányér mellett pedig a kanál. Esetleg egy desszertes villa a tányér felső pereménél vízszintesen elhelyezve. A kis terítésnél a kés hegyénél helyezik el a borospoharat és attól jobbra a vizespoharat. A kis terítés tányérját a leves előtt eltávolítják és helyére rakják a mélytányérban szervírozott levest.
NAGY TERÍTÉS
Több fogásos ételsor felszolgálását teszi lehetővé a nagy terítés. Egyik verziója az összes szükséges evőeszközt és poharat felsorakoztatja, ezek elhelyezéséből a felszolgálandó ételsor már előre tudható, mivel az egymás utáni ételekhez mindig a széléről a tányér felé haladva következő evőeszközt kell használni. Ilyen terítéssel akkor találkozhatunk, ha meghívásos eseményen veszünk részt, ahol az ételsort már előre összeállították. A tányér vagy alátét tányér jobb oldalán helyezik el a különféle villákat, a bal oldalon a külső szélen a leveses kanalat, majd az előételkés, a halkés és a főételhez szánt kés következik. A felső szélen vízszintesen fekszik egy kiskanál és egy villa a desszertekhez. A poharak esetében is könnyű az eligazodás, itt minden más pohár helyét az öblös vörösboros pohár határozza meg, melyet általában a tányér északkeleti részén helyeznek el, attól 5-7 cm távolságra. A központi pohártól egy 45 fokos szögben elhelyezkedő képzeletbeli vonalon tőle felfelé helyezik el a hosszúkás pezsgőspoharat, lefelé pedig a fehérboros és a vizespoharat. Csak a nagyon előkelő és ünnepélyes terítésnél használják mindezeket, normál esetben a vizespoháron kívül csak olyan borospoharat tesznek a terítékhez – illetve cserélik le erre a már ott lévőt –, amilyen a rendelt italhoz illő. A baloldalon elhelyezett kistányér a péksüteményes tányér, rajta a vajkéssel.
MI HONNAN ÉRKEZIK?
A felszolgálás mindig balról jobbra történik, azaz tőlünk balra áll meg a felszolgáló, és onnan helyezi elénk az ételt, amit majd jobbról szed le. A bort mindig jobbról mutatják meg és onnan is töltik a poharakba. A felszolgálást mindig a nőkkel kezdik, és a férfiakkal fejezik be. Kivéve, ha az asztalnál ülő férfi kiemelt státusza, rangja az eltérést indokolja. Ha étteremben fogyasztunk több fogásból álló ételsort, akkor az alapfelállásként kihelyezett kés, villa és kanál elhasználása után, minden fogás előtt elénk helyezik a következő ételhez szükséges evőeszközöket.
A kihelyezett vizespohár mellé pedig a bor típusához igazodó, megfelelő poharat.
ÉTKEZÉS
Az asztalhoz ülés után csupán vizet és péksüteményt illik (törve) fogyasztani. Az aperitif fogyasztására a házigazda adja meg a jelet, az étkezés általában akkor veszi kezdetét, ha a házigazdák vagy a meghívók közül a nő elkezdi az étkezést vagy jó étvágyat kíván. Bort általában a második előételnél kezdhetünk fogyasztani, leves előtt vagy közben ezt tenni nyilvánvalóan komoly hiba.
TÁVOZÁS AZ ASZTALTÓL
Az asztaltól való távozás esetén semmiképp sem szabad megjelölni a távozás célját, diszkréten, feltűnés nélkül egy csendes „bocsánat” mellett illik távozni, és szinte észrevétlenül visszatérni. Hölgy távozásakor az asztalnál ülő férfiaknak illik helyükről felállni, és visszaérkezésekor ezt ismét megtenni. A visszatért hölgy kísérőjének illik a széket a hölgy alá betolni, ha ilyen nincs vagy esetleg nincs a közelben, akkor ez a hozzá legközelebb ülő férfi feladata. Az étkezés utáni lezáró dohányzást illik az asztaltól elvonulva elkövetni. Természetesen, ha kettesben vagyunk, akkor a partnerünket nem hagyhatjuk egyedül az asztalnál.
SZÜNET ÉS BEFEJEZÉS
A tányérra helyezett evőeszközzel, a szalvétától eltérően az egyes fogások befejezését jelezzük. A levesnél ez a tányér mellé, az alátét tányérra helyezett kanál, más ételek esetében pedig a kés és a villa egymás mellett való elhelyezése a tányér alsó középpontjától pár centivel jobbra, körübelül olyan állásban, ahogy az óra nagymutatója fél hatkor áll. Ha étkezés közben szünetet tartunk, de nem fejezzük be az adott tételt, akkor a tányérra egymással nagy szöget bezárva helyezzük el az evőeszközöket.
SAJÁT EXTRA RENDELÉSEK
A közös számla sok esetben olyan fogyasztásokat is tartalmaz, amelyek egyesek speciális igényeire, illetve fogyasztására utalnak. Ilyen lehet pár üveg különleges bor, drága szivar vagy akár különleges ételféleség. Modortalanság a saját extra igényünket másokkal – még ha csak részben is – megfizettetni.
BORRAVALÓ
Fizetéskor a számla végösszegére legalább 10 százalékot illik borravalóként adni (bankkártyás fizetés esetén készpénzben), de ha nagyon elégedettek vagyunk, ezt belátásunk szerint emelhetjük. A borravaló a minket kiszolgáló pincérnek szóló személyes premizálás, ha elégedettek voltunk vele, jár, ha viszont nem, akkor az elégedetlenségünket kifejezhetjük az összeg mértékével vagy nemlegességével.
---
KI LÉP BE ELSŐKÉNT?
Ha nővel érkezünk egy étterembe, mindig a férfi lép be, ő fogadja az étterem személyzetének üdvözlését és a nőnek kinyitja, illetve nyitva tartja az ajtót. Ha a társaságunk nagyobb, akkor először az a férfi lép be, aki a foglalást megtette, utána lépnek be a nők, majd a többi férfi.
Ha az étteremben van asztalhoz kísérés, akkor illik megvárni azt, hogy „felvezessenek” az asztalhoz, ilyenkor az étterem embere után haladnak a nők, a férfiak pedig zárják a sort.
---
A SZALVÉTA HASZNÁLATA
Miután a terített asztalnál helyet foglaltunk, a szalvétát széthajtogatva helyezzük az ölünkbe, étkezés közben annak ott a helye, az asztalra vagy a székünkre csak akkor helyezhetjük, ha elhagyjuk a helyünket. Étkezés után a szalvétát hanyagon összehajtva kell a teríték mellé helyezni, ezzel jelezzük a személyzetnek, hogy részünkről befejezettnek tekintjük azt. Az inggallér mögé szorított szalvéta a férfiak kedvelt szokása, így remélik nyakkendőjüket megóvni a szennyeződéstől. Ezt a praktikus szokást formális eseményeken jobb mellőzni.
---
KLASSZIKUS ÉTELSOR
1. a séf meglepetése
2. péksütemény vajjal
3. hideg előétel
4. leves
5. meleg előétel
6. sorbet
7. könnyű főétel (hal)
8. nehezebb főétel
9. desszert
10. sajt
11. gyümölcs
12. kávé
13. esetleg záró italok (konyak)
---
KI FIZETI A SZÁMLÁT?
A mai világban elterjedt szokás lett a baráti társaságok közös vacsorázása, amit általában nem egy adott személy meghívására tesznek, hanem közösen határozzák el. Ebben az esetben a számla is közös, azaz mindenkinek a saját egyéni fogyasztása utáni részt illik a végszámlából rendeznie. Ha valaki másokat meghív, akkor természetes az, hogy a többiek fogyasztását is ő állja. Ha nő hív meg férfit, a meghívás ellenére előzékenyen kezdeményezhetjük a számla kifizetését. De el kell fogadnunk, amennyiben a nő ragaszkodik a fizetéshez.
Elegáns dolog az asztaltól ellépve, a pultnál kérni a számlát, és ott fizetni, a meghívás így elegánsabb és meghittebb.
ASZTALFOGLALÁS
Ha étteremben kívánunk étkezni, főleg este vagy különleges esemény alkalmából, érdemes az adott hely telefonszámát megtudni és asztalt foglalni. Foglalás nélkül, főleg a felkapott, divatos helyeken vagy a hétvégi estéken könnyen érhet bennünket az a kellemetlen meglepetés, hogy nincs hely. Ilyenkor nem hibáztathatunk senkit, csupán önmagunkat. Ha többen együtt étkezünk, és a társaság egy része nem dohányzik, akkor illik nem dohányzó asztalt foglalni. Ha a vegyes társaság mégis a dohányzó szekcióban foglal helyet, a dohányosoknak illő némi önkorlátozást tanúsítani. Jó megoldás, ha az asztalnál közösen helyet foglalók az ülésrendnél figyelembe veszik, ki dohányzik és ki nem. Ha a dohányosok egymás mellett ülnek, valószínűleg kevésbé zavarják a többieket.
ÜLÉSREND
Az asztalnál a társaság eldöntheti, hogy milyen ülésrendet választ. Korábban az ültetésnek komoly rendszerei léteztek, hiszen a vacsoráknál a társadalmi státusz, esetleg a nemesi rang vagy a viselt hivatal nagyban meghatározta azt, hogy melyik vendég kerül a főhelyre, illetve hogy kik azok, akik a házigazdához, a ház urához, illetve úrnőjéhez közel foglalhatnak helyet. Természetesen minél előkelőbb személyiség ült az asztalhoz, annál közelebb ültették a háziakhoz: a férfit a nő, a nőt a férfi mellé. A házaspárokat „szétültették”, kivéve a jegyeseket, őket a házasságkötésig egymás mellett volt illő ültetni. Korunkban a hivatalos vacsorákat kivéve már ritkán találkozni „ültetett” vacsorákkal, de ilyen esetben, ha névtáblával ellátott ülés vár, nem illik a táblácskákat áthelyezni és az ülésrendet a saját elképzelésünk szerint átalakítani. El kell fogadni ezekben az esetekben a vendéglátó elképzeléseit.
KONTAKTUS A SZEMÉLYZETTEL
Fontos, hogy a férfi, illetve több férfi esetén legalább egy foglaljon helyet a frontra nézve, azaz ő tudjon kontaktust teremteni a személyzettel. Ha kettesben étkeznek, a bejárat felé ülve kell elhelyezkednie a férfinek és arra háttal a nőnek. Ha a közös vacsorára többen később érkeznek, akkor a már az asztalnál ülők közül a férfiak felállva üdvözlik a többieket, a nőktől ez nem elvárás, de ilyen helyzetekben az ülve maradás sokszor tűnhet modorosságnak.
RENDELÉS
A modern világban a rendelés kötött formája már eltűnőben van. Klasszikus formában a pincérrel a férfi tartja a kontaktust, azaz a nő megbeszéli a férfival, hogy mit kíván fogyasztani. A rendelést viszont a férfi adja le, ő jelzi a fizetési szándékot is, és természetesen ő az, aki fizet.
Korunkban ez ellen a szép szokás ellen leginkább a felszolgálók vétenek már az első pillanatban, hiszen a nőhöz fordulva megkérdezik, mit kíván inni. Ma már általános, hogy a nő és a férfi külön rendelnek. A nőnek a közben felmerülő kéréseit illik a férfinak elmondania – só, kenyér, kés, villa –, és azokat a férfi továbbítja.
BOR RENDELÉSE ÉS TÖLTÉSE
Ha étteremben bort rendelünk, azt csak kóstolás után, és csak akkor fogadjuk el, ha zamata, illata és aromája az, amit elvártunk. Különösen igaz ez akkor, ha az étterem pohárnoka (sommelier) ajánl nekünk valamit. A nem megfelelő bort visszaküldeni elfogadott gyakorlat, ebből sportot űzni viszont stílustalanság.
A bor kóstolását mindig az végzi, aki rendelte, azaz aki fizeti. Közös étkezéskor gyakori modortalanság a saját ízlés szerint kiválasztott bor másokkal való kifizettetése. Természetesen, ha a bor kiválasztásával mások bíztak meg, akkor ez a probléma már nem áll fenn. A jól képzett felszolgáló először a nőknek tölt, majd utoljára a kóstoló poharát tölti fel a bor fajtájának megfelelő módon. Fehérborból illik többet, vörösből kevesebbet kitölteni a pohárba. Ha a hölgy pohara üresedik, ezt illik módjával utántölteni.
TERÍTETT ASZTAL
A klasszikus terített asztal kultúrája ma már nem mondható általánosnak, nagyon gyakran eszünk olyan éttermekben, ahol a terítés szakít az eredeti felfogással, és annak csak néhány elemét tartja meg.
A bisztrókban, bárokban és egyes lounge éttermekben az abroszos terítés helyett alátétes terítéssel találkozunk, ami a tányér alatti, általában téglalap formájú pamut anyagból vagy papírból készült terítéket jelenti. Az ilyen terítésű helyek hangulatukban lazábbak, de a jó modorú ember nem a terítés módja miatt, hanem saját igényessége okán ilyen helyen is stílusosan étkezik. Természetesen a gyorséttermekben semmilyen terítékkel nem szolgálnak, az olyan étkezés lényege a gyorsaság és a mentesség a formalitásoktól. Az abrosszal terített asztal már magasabb vendéglátási szintet jelöl, az ilyen terítésnél elvárható a pamutból vagy lenből készített textil szalvéta a hétköznapi papír szalvétával szemben. Egyes helyeken a sötét ruhákhoz fekete szalvétát adnak, ezzel védve meg az elegáns kelméket a világos szalvéta szöszeitől...
KIS TERÍTÉS
Az éttermek legtöbbjében az egyszerű kis terítést alkalmazzák, azaz a kihelyezett tányér bal oldalán van a villa, jobb oldalán a külső oldalon a kés, a tányér mellett pedig a kanál. Esetleg egy desszertes villa a tányér felső pereménél vízszintesen elhelyezve. A kis terítésnél a kés hegyénél helyezik el a borospoharat és attól jobbra a vizespoharat. A kis terítés tányérját a leves előtt eltávolítják és helyére rakják a mélytányérban szervírozott levest.
NAGY TERÍTÉS
Több fogásos ételsor felszolgálását teszi lehetővé a nagy terítés. Egyik verziója az összes szükséges evőeszközt és poharat felsorakoztatja, ezek elhelyezéséből a felszolgálandó ételsor már előre tudható, mivel az egymás utáni ételekhez mindig a széléről a tányér felé haladva következő evőeszközt kell használni. Ilyen terítéssel akkor találkozhatunk, ha meghívásos eseményen veszünk részt, ahol az ételsort már előre összeállították. A tányér vagy alátét tányér jobb oldalán helyezik el a különféle villákat, a bal oldalon a külső szélen a leveses kanalat, majd az előételkés, a halkés és a főételhez szánt kés következik. A felső szélen vízszintesen fekszik egy kiskanál és egy villa a desszertekhez. A poharak esetében is könnyű az eligazodás, itt minden más pohár helyét az öblös vörösboros pohár határozza meg, melyet általában a tányér északkeleti részén helyeznek el, attól 5-7 cm távolságra. A központi pohártól egy 45 fokos szögben elhelyezkedő képzeletbeli vonalon tőle felfelé helyezik el a hosszúkás pezsgőspoharat, lefelé pedig a fehérboros és a vizespoharat. Csak a nagyon előkelő és ünnepélyes terítésnél használják mindezeket, normál esetben a vizespoháron kívül csak olyan borospoharat tesznek a terítékhez – illetve cserélik le erre a már ott lévőt –, amilyen a rendelt italhoz illő. A baloldalon elhelyezett kistányér a péksüteményes tányér, rajta a vajkéssel.
MI HONNAN ÉRKEZIK?
A felszolgálás mindig balról jobbra történik, azaz tőlünk balra áll meg a felszolgáló, és onnan helyezi elénk az ételt, amit majd jobbról szed le. A bort mindig jobbról mutatják meg és onnan is töltik a poharakba. A felszolgálást mindig a nőkkel kezdik, és a férfiakkal fejezik be. Kivéve, ha az asztalnál ülő férfi kiemelt státusza, rangja az eltérést indokolja. Ha étteremben fogyasztunk több fogásból álló ételsort, akkor az alapfelállásként kihelyezett kés, villa és kanál elhasználása után, minden fogás előtt elénk helyezik a következő ételhez szükséges evőeszközöket.
A kihelyezett vizespohár mellé pedig a bor típusához igazodó, megfelelő poharat.
ÉTKEZÉS
Az asztalhoz ülés után csupán vizet és péksüteményt illik (törve) fogyasztani. Az aperitif fogyasztására a házigazda adja meg a jelet, az étkezés általában akkor veszi kezdetét, ha a házigazdák vagy a meghívók közül a nő elkezdi az étkezést vagy jó étvágyat kíván. Bort általában a második előételnél kezdhetünk fogyasztani, leves előtt vagy közben ezt tenni nyilvánvalóan komoly hiba.
TÁVOZÁS AZ ASZTALTÓL
Az asztaltól való távozás esetén semmiképp sem szabad megjelölni a távozás célját, diszkréten, feltűnés nélkül egy csendes „bocsánat” mellett illik távozni, és szinte észrevétlenül visszatérni. Hölgy távozásakor az asztalnál ülő férfiaknak illik helyükről felállni, és visszaérkezésekor ezt ismét megtenni. A visszatért hölgy kísérőjének illik a széket a hölgy alá betolni, ha ilyen nincs vagy esetleg nincs a közelben, akkor ez a hozzá legközelebb ülő férfi feladata. Az étkezés utáni lezáró dohányzást illik az asztaltól elvonulva elkövetni. Természetesen, ha kettesben vagyunk, akkor a partnerünket nem hagyhatjuk egyedül az asztalnál.
SZÜNET ÉS BEFEJEZÉS
A tányérra helyezett evőeszközzel, a szalvétától eltérően az egyes fogások befejezését jelezzük. A levesnél ez a tányér mellé, az alátét tányérra helyezett kanál, más ételek esetében pedig a kés és a villa egymás mellett való elhelyezése a tányér alsó középpontjától pár centivel jobbra, körübelül olyan állásban, ahogy az óra nagymutatója fél hatkor áll. Ha étkezés közben szünetet tartunk, de nem fejezzük be az adott tételt, akkor a tányérra egymással nagy szöget bezárva helyezzük el az evőeszközöket.
SAJÁT EXTRA RENDELÉSEK
A közös számla sok esetben olyan fogyasztásokat is tartalmaz, amelyek egyesek speciális igényeire, illetve fogyasztására utalnak. Ilyen lehet pár üveg különleges bor, drága szivar vagy akár különleges ételféleség. Modortalanság a saját extra igényünket másokkal – még ha csak részben is – megfizettetni.
BORRAVALÓ
Fizetéskor a számla végösszegére legalább 10 százalékot illik borravalóként adni (bankkártyás fizetés esetén készpénzben), de ha nagyon elégedettek vagyunk, ezt belátásunk szerint emelhetjük. A borravaló a minket kiszolgáló pincérnek szóló személyes premizálás, ha elégedettek voltunk vele, jár, ha viszont nem, akkor az elégedetlenségünket kifejezhetjük az összeg mértékével vagy nemlegességével.
---
KI LÉP BE ELSŐKÉNT?
Ha nővel érkezünk egy étterembe, mindig a férfi lép be, ő fogadja az étterem személyzetének üdvözlését és a nőnek kinyitja, illetve nyitva tartja az ajtót. Ha a társaságunk nagyobb, akkor először az a férfi lép be, aki a foglalást megtette, utána lépnek be a nők, majd a többi férfi.
Ha az étteremben van asztalhoz kísérés, akkor illik megvárni azt, hogy „felvezessenek” az asztalhoz, ilyenkor az étterem embere után haladnak a nők, a férfiak pedig zárják a sort.
---
A SZALVÉTA HASZNÁLATA
Miután a terített asztalnál helyet foglaltunk, a szalvétát széthajtogatva helyezzük az ölünkbe, étkezés közben annak ott a helye, az asztalra vagy a székünkre csak akkor helyezhetjük, ha elhagyjuk a helyünket. Étkezés után a szalvétát hanyagon összehajtva kell a teríték mellé helyezni, ezzel jelezzük a személyzetnek, hogy részünkről befejezettnek tekintjük azt. Az inggallér mögé szorított szalvéta a férfiak kedvelt szokása, így remélik nyakkendőjüket megóvni a szennyeződéstől. Ezt a praktikus szokást formális eseményeken jobb mellőzni.
---
KLASSZIKUS ÉTELSOR
1. a séf meglepetése
2. péksütemény vajjal
3. hideg előétel
4. leves
5. meleg előétel
6. sorbet
7. könnyű főétel (hal)
8. nehezebb főétel
9. desszert
10. sajt
11. gyümölcs
12. kávé
13. esetleg záró italok (konyak)
---
KI FIZETI A SZÁMLÁT?
A mai világban elterjedt szokás lett a baráti társaságok közös vacsorázása, amit általában nem egy adott személy meghívására tesznek, hanem közösen határozzák el. Ebben az esetben a számla is közös, azaz mindenkinek a saját egyéni fogyasztása utáni részt illik a végszámlából rendeznie. Ha valaki másokat meghív, akkor természetes az, hogy a többiek fogyasztását is ő állja. Ha nő hív meg férfit, a meghívás ellenére előzékenyen kezdeményezhetjük a számla kifizetését. De el kell fogadnunk, amennyiben a nő ragaszkodik a fizetéshez.
Elegáns dolog az asztaltól ellépve, a pultnál kérni a számlát, és ott fizetni, a meghívás így elegánsabb és meghittebb.
